Kászon
Kászon vidéke Hargita megye egyik legkisebb tája, Székelyföld egyik hagyományőrző kis néprajzi tájegysége (Kós Károly, 1989). A község közigazgatási központja Kászonaltízben van, amellyel egybeépült Kászonfeltíz és Kászonimpér, Kászonújfalu öt, míg Kászonjakabfalva három kilométerre helyezkedik el Altíztől.
A község földrajzilag viszonylag elszigetelt, vasútvonaltól távol esik. Déli irányba Kézdivásárhely (28 km) fele nyitott, nugati irányba a Nyerges-tetőn át Csíkszeredába (40 km) lehet eljutni. A medencét a 11B országút (Csíkkozmás - Kászonújfalu – Kézdivásárhely szakasz) szeli át, amely csak Kászonújfalut érinti. A 121G megyei út a Kászonújfalu-Kászonaltíz-Kászonjakabfalva vonalon köti össze a község falvait.
Orbán Balázs bizonyítékot talált arra, hogy Kászon legrégibb írásos említése 1324-ból való, egy Róbert Károly által kiadott adománylevélben Lok Kászon néven említették. Luxemburgi Zsigmond, Magyarország király 1395-ben helyi autonómiát biztosított a kászoni népnek, így önálló széket alkotva.
A Kászon földrajzi név szláv eredetű lehet: savanyú patakot, vizet jelent, s ezáltal a székely tájszólásban borvizeknek nevezett forrásokra utal.
Kászon történelmének külön fejezete a Csíktól való elszakadásért folytatott harc, az önálló szék kikiáltásáért folytatott küzdelem. Kászon önrendelkezési jogát többé-kevésbé a XIX. század közepéig megõrizte.
A kászoniak részt vettek az 1848-1849-es szabadságharcban. Nyerges-tetőn augusztus 1-jén dúlt a legutolsú székelyföldi csata a cári seregek és egy maroknyi szülőföldjéhez ragaszkodó székely csapat között. A két világháború folyamán a kászoniak súlyos emberi és anyagi veszteségeket szenvedtek.
Kászonban a 17. század elején összeírt 152 "szabad székely" katonacsalád mellett csupán egyetlen birtokos primorcsaládot találunk, az udvarház köré telepített 12 jobbágycsaláddal. A lakosság zöme megtartotta a havasi legelőkön és kaszálókon fenntartotta ősi foglalkozását: a marha-, juh- és lótenyésztést. A csíki és háromszéki vásárokon értékesített állatfelesleg biztosította a fő megélhetést.
Kászon külön néprajzi tájegység, színes népviselettel, népszokásokkal, népi mesterségekkel. Kászonban sokáig a vörös, a zöldessárga és a kék színű festékeseket szőtték. Az ősi népviselet szalagos fejdísze a "kászoni csepesz", mely az idősebbek ruházatában még fellelhető. Jelentős volt a pásztorfaragás, guzsaly- és a szuszékkészítés, a kapufaragás, temetői fejfák és keresztfák készítése. Külön érdekesség Nagykászonban a farsangtemetéssel kapcsolatos kászoni bikaütés hagyománya.
A demográfiai adatokat tekintve Kászon község lakosainak száma 2008-ban 2947 fő, az 1992-es népszámlálási adatok szerint 3147 fő. Ha összevetjük az 1920-as évi 6633 fő népességszámmal kiderül, hogy a népességfogyás jelentős méreteket ölt.
Ugyancsak kitűnik a természetes szaporulat negatív jellege, a népesség fogyása, hiszen az elmúlt években a halálozási szám meghaladja a születések számát. Ez a folyamat előreláthatóan a közeljövőben is fennmarad, és a népesség lassú ütemű további csökkenését eredményezi.
Testvértelepülések
- Puplinge, Svájc
- Abasár, Magyarország
- Ásotthalom, Magyarország
- Abacseke, Magyarország
- Szajol, Magyarország
- Csákvár, Magyarország
- Lepsény, Magyarország
Turisztikai látványosságok
• Ásványvíz források:
o Salutaris
o Fehérkő
o Répát
o Veresszék
• Műemlékek:
o Balázsi-kúria (építve 1883-ban)
o Római katolikus templom
o Bornemissza-kápolna
o Fogarasy-ház
• Tájház
• Sóskútfürdő
• Nyergestető
Fontosabb események, ünnepek
Világi események:
• Húshagyókedd - Bikaütés
• Március 15 – Megemlékezés az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc tiszteletére
• Augusztus 1 – Nyerges-tetői csata ünnepi megemlékezés
• Szeptember 20 – Megemlékezés a két világháború hősi halottairől a községközpontban található emlékoszlopnál
• December – Aprószentekelés
• December - Betlehemezés
Egyházi események
• Június 22 – Úrnapja Búcsú (Kászonimpér)
• Augusztus 15 – Boldogasszony Búcsú (Kászonújfalu)
• November 23 – Krisztus Király Búcsú (Kászonaltíz, Kászonfeltíz)
• December 6 – Szent Miklós Búcsú (Kászonújfalu)